Konyhai kisokos

Konyhai kisokos

Tortasütésnél mindig csak a tortaforma alját szabad zsírozni vagy vajjal megkenni, az oldalát soha, mert különben sütés közben a tészta középen felpúposodik.

Ha a beigli megreped, nem lehet szépen szeletelni. Ezért célszerű a tölteléket hidegen kenni a tésztára. A töltelék kb. olyan vastag legyen, mint a kinyújtott tészta vastagsága, és ne legyen se túl sűrű, se túl híg.

Szép "márványos" lesz a beigli teteje, ha a rudakat tojással bekenjük. Fél óráig tartsuk meleg helyen, kenjük be ismét, majd hideg helyen hagyjuk, hogy a tojás megszáradjon. Mérsékelten meleg sütőben süssük.

A darált dió vagy mák nem avasodik meg, ha porcukorral összekeverve tesszük el a felhasználásig.

A mandulaszemeket könnyen megszabadíthatjuk a barna héjától, ha forrásban levő vízben tartjuk néhány percig. A héj felpuhul, s könnyen kinyomkodhatók a mandulák.

Ha a süteménybe vagy krémbe tojáshabot is kell keverni, azt mindig óvatosan, könnyedén adjuk hozzá. A habverőt nem szabad a keverőtál széléhez ütögetni, mert a habban levő levegő eltávozik.

A vékonyra nyújtott tésztát is könnyen kezelhetjük, ha rácsavarjuk a sodrófára, majd óvatosan rágörgetjük a sütőlapra.

A ragadós tésztát (mint például a mézes-krémes tésztája) belisztezett fólialapok közé téve tudjuk könnyedén kinyújtani.

Hogyan lesz a fánk "szalagos"? Bő, forró zsiradékban süssük, egyszerre csak keveset tegyünk az edénybe, hogy szabadon úszkálhasson minden darab. Először azt az oldalát süssük fedő alatt, amelyik nem a deszkán feküdt, a másik felét pedig fedő nélkül.

Fánk tésztája laza lesz, ha víz helyett sört vagy szénsavas ásványvizet használunk az összeállításhoz.

Ha megszáradt a mézes sütemény, csomagoljuk fehér papírba, néhány percre tegyük meleg sütőbe, ettől felfrissül és megpuhul.

A torták tésztáját csak teljesen kihűlt állapotban vágjuk fel.

Keményebb és tartósabb marad a tejszínhab, ha felverés előtt egy csipetnyi szódabikarbónát teszünk bele.

A száraz dió újra jóízű lesz, ha néhány órára tejbe áztatjuk, lecsepegtetjük, és megszárítjuk, mielőtt felhasználnánk.

Könnyen megakadályozhatjuk, hogy sütéskor összeessen a kuglóf. Sütés előtt állítsunk bele egy szál makarónit, ami kéményként működik.

Nagyszerű habcsókot készíthetünk, ha egy csipetnyi sütőport teszünk a tojásfehérjékbe, mielőtt felverjük. Minden tojásfehérjéhez 2,5 dkg cukrot számítsunk. Először csak a cukor felével verjük fel, a másik felét pedig óvatosan keverjük hozzá.

Ha vajjal bekent késsel vágjuk szét a habcsókot, nem fog széttöredezni.

A tortához készített krém nem fog összecsomósodni, és az állaga is könnyebb lesz, ha előmelegített tálban keverjük össze a szobahőmérsékletű zsiradékot és a tojásokat.

Torták díszítéséhez gyakran használunk csokiforgácsot. Megkönnyíthetjük a munkát, ha a tábla csokoládét alaposan lehűtjük és krumplihámozóval farigcsáljuk.

A petrezselymet csak akkor tegyük az ételbe, amikor már elkészült, mert főzés közben a vitamintartalma csökken.

A zöldségeket és főzelékféléket csak a főzés legvégén ecetezzük, mert a sav nem engedi megpuhulni.

Mindig csak annyi ételbe tegyünk tejfölt, amennyi egyszerre elfogy, mert a másnapra félretett ételben erjedést okozhat.

Nyáron nem savanyodik meg a tej, ha forralásnál cukrot keverünk hozzá. 1 liter tejhez 2 dkg cukrot tegyünk.

A fejes salátát sose vágjuk késsel, mert a vágás mentén a levelek hamar meglöttyednek, hanem tépkedjük apróra a leveleket, és nejlonzacskóban tároljuk a felhasználásig.

Főzéskor szép fehér marad a karfiol, ha a főzővízbe egy kevés tejet teszünk, a karfiolszag pedig megszűnik, ha egy nyers krumplit is belefőzünk.

A salátának szánt uborkát hámozzuk meg, öntsük le forró vízzel, majd hideg vízzel, és csak aztán szeleteljük fel. Így könnyebben emészthető az uborka.

A kígyóuborkát ne hámozzuk meg, elegendő csak megmosni és így felszeletelni. Csak közvetlenül a felhasználás előtt sózzuk meg, mert különben hamar összeesik.

A friss főzeléket mindig forrásban lévő vízben, a fagyasztott készítményeket és a burgonyát pedig hideg vízben kezdjük el főzni.

A csemegekukoricát forrásban lévő, enyhén sós vízben tegyük fel főni. Így 10 perc alatt megpuhul.

Ha sárgadinnyét vásárolunk, úgy tudjuk megállapítani, hogy érett-e, ha a szárát megszagoljuk, és tipikusan erős illatot érzünk.

Ha a görögdinnyét megkopogtatjuk, és mély hangot ad, akkor már érett. Ha azonban kongó hangja van, akkor még nem elég érett.

Az újhagyma zöld szárát ne dobjuk el, apróra vágva felhasználhatjuk még körözötthöz, szendvicsvajhoz, saláta dresszinghez.

Ha sárgabarackot vagy őszibarackot akarunk mélyhűteni, célszerű hámozás után cukros-citromos vízzel leforrázni, lecsepegtetni, és csak azután nejlonzacskóba csomagolni.

A mélyhűtésre szánt ribizlit mossuk meg, szemezzük le a száráról, adagokban tegyük nejlonzacskóba, 1-2 evőkanál porcukrot szórjunk rá, zárjuk le a tasakot és így tegyük a mélyhűtőbe.

A fonnyadt zöldség felfrissül, ha hideg vízbe tesszük, amelyhez 1 kanál ecetet is adtunk.

A megkezdett savanyúság hosszabb ideig eláll, ha olykor 1-1 kockacukrot teszünk az üvegbe.

Az apróra vágott hagymát szórjuk meg egy kevés liszttel, így nem ég oda, amikor pirítjuk.

A zöldborsó megtartja a színét, ha főzéskor a vízbe 1-2 szem kockacukrot teszünk. Egy másik lehetőség: ha a friss zöldséget főzés után rövid időre jeges vízbe tesszük.

Néhány napig frissen tarthatjuk a spárgát, ha nedves ruhába csavarva tesszük a hűtőbe. (Ha szükséges, a ruhát többször is benedvesíthetjük.)

A brokkolit nem tanácsos zsírban sütni vagy párolni, mert rágós lesz tőle.

Amikor csak néhány csepp citromlére van szükségünk, akkor felesleges egy citromot kettévágni. Fúrjunk egy kis lyukat a citromba, így ki lehet csepegtetni a levét. Könnyebb, ha előtte jól megnyomkodjuk.

Ha felbontottuk a pezsgőt, de nem fogyott el mind, egy ezüstkanalat lógassunk az üvegbe, nyelével lefelé, és így tegyük be a hűtőbe. Nem veszíti el az ízét, és nem megy ki belőle a buborék.

Ha néha előfordul, hogy megmarad egy kevés bor a palackban, öntsük bele a jégkockatartóba és fagyasszuk le. Ezeket a borkockákat használhatjuk ízesítésre, szószok pikánsabbá tételére, de borostea készítésére is.

Gyümölcsléből is készíthetünk jégkockákat. Koktélok ízesítésére pedig apró gyümölcsdarabokat (eper, szeder, meggy stb.) tegyünk a jégkockatartóba, öntsünk rá hideg vizet és fagyasszuk meg. Ezek a jégkockák különösen alkalmasak italok díszítésére.

Ha leveles tésztát készítünk, nem kell bezsírozni a sütőformát, hanem hideg vízzel kell leöblíteni. Így a gőzölgő víz megemeli, szinte könnyűvé teszi a tésztát. Amikor a leveles tésztát sütés előtt felvert tojássárgájával megkenjük, nem szabad, hogy lecsorogjon a tészta szélén, mert rátapad és nem hagyja felemelkedni.

A sütemények tésztáját mindig ugyanabban az irányban nyújtsuk, mert különben nem egyenletesen fog megkelni.

Ha a forró puding tetejére kevés porcukrot szórunk, nem fog megbőrösödni.

Úgy lehet meggyőződni róla, hogy az élesztő még elég friss, hogy egy kis darabkát forró vízbe kell tenni. Ha le
süllyed az edény aljára, már nem használható.

Ha nincs elég sütőporunk otthon, 3-4 kanál rummal helyettesíthetjük. Az alkohol majdnem annyira felhúzza a tésztát, mint a sütőpor.

Amikor csokoládét olvasztunk, vagy süteményt, szószt készítünk vízfürdőben, mindig ügyeljünk arra, hogy a kis edény ne érjen bele a nagyobb edényben forró vízbe, hanem csak a vízgőzbe, mert így a hő egyenletesen oszlik el.

A vadhúsokat ne forrázzuk. Hideg vízben alaposan áztassuk ki. Annyiszor váltsuk a vizet, míg végül már nem lesz véres.

Vadhúst célszerűbb fedő nélkül főzni. Igaz, hogy így tovább tart a főzés, de csak annyi vadíze marad az ételnek, ami még kellemes.

Ha tepsiben sütjük a vadhúst, színével lefelé kezdjük sütni, és mikor már félig megpuhult, fordítsuk át a másik oldalára. Akkor jó a hús, ha pirosas világosbarna színű, és ha a végét késsel megvágjuk, az szétesik.

Porhanyósabb lesz a vadhús, ha 2-3 napra olajos vagy ecetes-zöldséges páclébe tesszük.

A vadszárnyasok tollát hidegen kell kitépni, nem kell forrázni, mint a háziszárnyasokat. Utána kellemesen meleg vízbe téve a bennmaradt tokok fellazulnak és könnyen tisztítható lesz a bőr.

A vadnyúl húsa akkor lesz igazán ízletes és zamatos, ha hőmérséklettől függően érleljük:

- 2-6 fokon 3-6 nap;

- 16-18 fokon 2 nap.

Ha a vadszárnyas korát nem tudjuk megállapítani, előbb gyengén sós vízben főzzük félpuhára, s csak utána kezdjünk hozzá a sütéshez.

A friss halat a szeméről, a kopoltyú pirosságáról lehet megismerni, és arról, hogy a hal húsa rugalmas.

A szálkás halat felbontás után éles késsel sűrűn vagdaljuk be (irdaljuk), így a vékony szálkákat is átvágjuk, és jobban át is sül.

Az édesvízi halakat könnyebben tudjuk lepikkelyezni, ha egy pár pillanatra forró vízbe mártjuk.

A kellemetlen halszagot eloszlathatjuk, ha a főzővízbe egy kevés tejet öntünk.

A vadszárnyasok mellehúsát mindig spékeljük meg vékony szalonnacsíkokkal.

Vágódeszkánkról úgy távolíthatjuk el az erős hagyma vagy halszagot, hogy egy evőkanál ecettel vagy fél citrommal jól bedörzsöljük, utána pedig hideg vízzel alaposan leöblítjük.

Edényeink aljáról könnyen eltűnik az odaégett ételmaradék, ha sós vizet öntünk bele és 1-2 óráig állni hagyjuk vagy a sós vizet felforraljuk benne. Végül pedig alaposan ki kell öblíteni.

Ha elpiszkolódik, foltos lesz a fonott kosarunk vagy a kerti bútor, tömény konyhasóoldattal alaposan keféljük át, bő vízzel öblítsük le, s a szabad levegőn hagyjuk megszáradni. Hogy ne száradjon ki a fonat, időnként citromos olajba mártott törlőruhával töröljük át a felületét.

Ha a konyhai mosogatónk elszíneződik a csöpögő melegvíztől, a foltra öntsünk ecetet, s néhány óráig hagyjuk rajta.

A kávéfőzőnkben lerakódott vízkőtől úgy szabadulhatunk meg, hogy erősen ecetes vizet főzünk át rajta, majd alaposan kiöblítjük.

Porcelánedényeket úgy tisztíthatunk, hogy először alaposan átdörzsöljük nedves sóval, s csak utána mosogatjuk el.

A sajtreszelőt könnyű tisztítani, ha használat után száraz kenyérdarabot reszelünk rajta.

Az elektromos tűzhely főzőlapjait ecettel vagy citromlével bedörzsölve takarítjuk, majd néhány csepp olajjal kifényesítjük. (Csak kikapcsolt készüléket!)

A csavaros tetejű befőttesüvegeket könnyen kinyithatjuk, ha egy pillanatra forró vízbe mártjuk.

Az egymásba szorult üvegpoharakat erőltetés nélkül tudjuk szétválasztani, ha a belső poharat feltöltjük hideg vízzel, a külsőt pedig meleg vízzel töltött tálba merítjük.

Akkor is kinyithatjuk a parafa dugós palackokat, ha nincs dugóhúzónk, az üveg nyakára forró vizet kell engednünk.